Ugye mondtam, itt a vízpart rögtön a kemping mellett. Érdemes korán felkelni, amikor a többi lusta, nyugati üdülő még durmol, és csak miénk a víz. Eszméletlen tiszta reggel, mikor még nem kavarta fel a sok strandoló, krisztálytiszta a vize, látni magadkörül a halakat, csodálatos. Ha azt akarod, hogy jól induljon a napod, kellj fel a többiek előtt, és ússz egyet, én mondom, nem fogsz csalódni!
Na ugye, megint megmondtam, lelátni az aljáig! 
Mint a az Adria sziklás partjainál. Csak a Garda nem sós… Nyáron a hőmérséklet idális, hajnalban melegebb, mint a levegő, este hűvös, langyos, napközben pedig frissítő!!!
Ott a sátrunk, ott a sátrunk!! Héé, hahóóó, többiek?!? Nem látnak, hiába integetek A part melletti cédrusfenyő fasor a sétány mellett húzódik, mögötte pedig a kemping parcellái. Még a főút túloldalán, az úszómedence, és a focipálya is a kemping része. A főútat egy gyalogos aluljárón át tudják keresztezni a kemping vendégei. De micsoda színe van a Garda-tónak… Áhh, ez maga a paradicsom!
A part mentél néhol kis szigetekre lehetünk figyelmesek. Ha van időnk, és szeretünk úszni, érdemes beúszkálni rájuk, felejthetetlen élmény!
Ahogy bicikliztük körbe a tavat, szinte végig a part mentén haladtunk közvetlenül a part mellett. Az utolsó szakasz volt a legszebb, Riva del Garda, és Garda között. Itt az út mellett már csak egy keskeny strand szakasz volt – csinos strandoló leányzókkal, kettőjük még integetett is nekünk egy szörfdeszkán ülve -, majd a tenger… Őőő, akarom mondani a Garda-tó Ahogy ott laktunk pár napig a partján, végig úgy gondoltam rá, mint tengerre. Pedig nem az, jobb annál, édes a vize.
